A kamalduli rend története

A kamalduli rendet a hercegi családból származó, a bencésektől kivált, azok reguláját megreformáló és átdolgozó, később szentté avatott Romuáld alapította 10 12-ben. A rend nevét az első mecénásukról és az alapítás helyéről kapta. Anyaegyházuk az itáliai Arezzo városa mellett épült fel egy Maldulus nevű olasz gróf adományozta mezőrészen. Olaszul a mező campo, így a Campo Maldolo összevonásával, a Camaldolo-bóllett a nevük kamalduli. A rend szabályait 1072-ben hagyta jóvá II. Sándor pápa. (A hagyomány szerint Romuáld István király idejében még Magyarországra is eljutott.)

Magyarországon a XVII. században telepedtek le a kamalduliak. Az ismert alapítások sorában a majki remeteség a negyedik, egyben utolsó is volt. (Az első kamalduli remeteséget a Nyitra melletti Zobor-hegyen alapították 1691-ben. A Sopron vármegyei Lánzsér váránál lévő remeteséget 1700-ban alapította Esterházy Pál herceg, nádor, a remeteség 12 lakással épült fel. A Szepes vármegyei Lechnic-en 1710-ben alakult meg a remeteség.)

A cellaházak

A szabályosan elhelyezkedő, egységes alaprajzi kialakítású remetelakok modelljei szintén a középkori olasz remetekolostorok lehettek. Az egyes cellaépületekre külön alapítványt hoztak létre, amely fedezte az építkezés és később a remete ellátásának költségeit.

Az egyszerű külsejű cellaházak oromzatán a támogató főúri családok, főpapok márvány és homokkő címerei (vagy a déli, vagy az északi falra helyezve) és a hozzá tartozó feliratok láthatók, a kerítés bejáratának szemöldökgerendájára pedig a szent nevének felirata került. (Ma már csak egy-két helyen látható.) A címere ket a tatai Mess János György és a bécsi Bechert József faragta.

Minden cellaház négy helyiségből állt, a folyosóról jobbra nyílt a freskókkal, stukkókkal gazdagon díszített, oltárral felszerelt kis kápolna, vele szemben helyezkedett el az egyszerűen berendezett lakószoba, innen nyílt a műhely, vele szemben, pedig a szerzetesi konyha-kamra.

A házacskáknak egy bejárata és öt ablaka van, a homlokzati címerek egy része, a nyíláskeretek, a párkányzatok, a küszöbök mind süttői vörösmárványból készültek. A remetelak bejárata a házzal megegyező méretű kertre nyílik.

Az egyes cellák kápolnáik díszítésében, jellegében eltértek egymástól. A más-más szent tiszteletére felszentelt díszesen festett, stukkóval díszített kápolnákat tégla, vagy fa márványborítású intarziás oltárral és a szent oltárképévellátták el.

A délkeleti cellasor hat házát az Eszterházy család alapította, építkezésüket valószínűleg tatai mesterek felügyelték.

A majki kamalduli remeték

Az első szerzetesek (hárman) 1735-ben érkeztek Majkra és az építkezés miatt ideiglenesen a vértessomlói Mária kápolna mellett laktak. Letelepülési engedélyüket csak később, 1738-ban kapták meg.

A némaságot fogadott (a népnyelvben ezért 'néma barátok' -nak nevezett), fehércsuhás, fejtetőjüket kopaszra borotvált, hosszú szakállú szerzetesek a bencésektől szigorúbb aszkétikus rend szerint éltek. Külön-külön elmélkedtek kis cellaházaikban, tudományokkal és művészetekkel foglalkoztak. Minden házhoz a házakkal megegyező méretű külön kiskert tartozott, ahol a remeték gyógy-, és fűszernövényeket, zöldségeket, gyümölcsöket termeltek. A termények egy részét a remete ség területén található gyógyszertárban dolgozták fel.

Ezen kívül kézműves tevékenységet (fafaragás, festés, fazekasság) is folytattak, az év nagy részében böjtöltek, húst és bort nem fogyasztottak. Az itt végzett munka magányát, azt, hogy a szerzetesek ne találkozhassanak, beszélhessenek egymással, a kertet körülvevő magas fal biztosította.

A rend önfenntartó volt, a földművelésből és jótékonysági adományokból élt. A gazdálkodást, a némasági fogadalmat tett, de fel nem szentelt laikus barátok, a fráterek végezték, akik halászattal, földműveléssel foglalkoztak, valamint az ő dolguk volt, hogy ellenőrizzék, nem beteg-e valamelyik remete.

Majk 1770-ben kapta meg a perjelség címet, ekkor még folytak a befejező munkálatok a templomban, a foresteriában és a kápolnában. A kápolnában a kamalduliak minden vasárnap és ünnepnapokon miséztek.

A majki remeteség története a kamalduli rend feloszlatása után

A remeteség 12 évig, II. József l782-es rendeletéig virágzott, amelynek értelmében a majki kamalduli szerzetesrendet is feloszlatták. Az ekkor készült leltár beszámol többek között a remeteség alapítványának adatairól, a birtokokról és a könyvtárban 664 darab könyvről.

A feloszlatáskor a kamalduli közösség 11 felszentelt atyából (páterből) és 4 fel nem szentelt szerzetesből (fráterből) állt. 1782 után a szerzetesek egy része Magyarországon maradt, néhányuk azonban Olaszországban folytatta működését.

A szerzetesek magukkal vihették magánvagyonukat, a közös vagyont azonban a Királyi Kincstár zár alá helyezte. 1785-ben a Helytartótanács az összes ingóságot és ingatlant lefoglalta, majd ebben az évben meg is szüntette a hely felszentelt jellegét. A tárgyak egy részét elárverezték, vagy állami tulajdonba vették, másik részét széthordták.

1784-re már kiürült a remeteség, a birtokon csak amalombérlők és munkásaik, valamint a halastavak gondozói maradtak.

A templom egyes részeit 1785-től lebontották, elemeit az oroszlányi evangélikus templom építésénél használták fel. A torony, a sekrestye, a kis kápolna és egy-két oltártöredék még sokáig állt. A tizenkilencedik század első felének természeti csapásai következtében azonban mára már csak a templomtorony és a hozzátartozó támpillér-töredékből következtethetünk a templom hajdani szépségére.

1806-ban gróf Eszterházy Károly megvette a birtokot és a területet bérbe adta. Majkon ebben az időben a környék legnagyobb posztógyára működött, a cellaházakban ekkor munkások laktak, az egyikben iskolát rendeztek be. A malmokon kívül vendégház, malomlakások, zsellérházak, pálinkafőző is működött a területen.

1828-ban a területet ismét az Eszterházyak szerezték meg, de csak később kezdték el hasznosítani Eszterházy Móric irányításával.

1860-ban a konventépületet vadász- és lakókastéllyá alakították. Egyes barokk részleteket meghagytak (pl. a refektórium eredeti freskóit). Ekkor készült a refektórium és a vadászteremmé alakított helység faburkolata, az utóbbi fal képei és a DK-i homlokzat kecses öntöttvas erkélye is.

A konvent kis udvarába vezető eredeti díszkaput ekkor helyezték át és építették be a déli falba, mai helyére. Valószínűleg ekkor készülhetett a jelenleg az udvarba vezető kovácsoltvas gyalogos- és kocsikapu is.

A franciaparkot angolparkká .formálták át, a parkba értékes fakülönlegességeket telepítettek (mocsári ciprus, platán, juhar, kocsányos tölgy stb.) A ma is álló márványoszlopokra rózsalugast futtattak. A főbejárati kapu ekkor került a mai helyére. A gróf renováltatta a templom tornyát, amit bécsi mechanikus toronyórával szereltetett fel.

A posztógyártás fokozatos leépítésévei a gróf a majorsági művelést kezdte kiépíteni állattenyészetek, istállók létrehozásával. Az itt dolgozó cselédség ekkor az egykori cellaházakban lakott.

A századfordulón a gróf fia, Eszterházy Miklós Móric jól működő, gépiesített gazdaságot hozott létre. Fia Eszterházy Móric 1925-ben, apja halála után vette át a birtokok irányítását, az ő ideje alatt került Majkra a konventudvarra a szép, velencei márvány kútkáva.

A II. világháborúban a kastély keleti mellékszárnya és a főszárny csatlakozó része leégett, ekkor pusztult el a családi levéltár anyaga, könyvritkaságok, újságok és több értékes bútordarab is. (A hetvenes években ezt a részt újrafedték, az emeleti belső terek válaszfalait azonban nem építették vissza.)

A II. világháborút követően az épületegyüttes kórházként működött, majd az államosítás után középiskola és kollégium, munkásszálló költözött falai közé, ekkor a még mozdítható dolgok végleg eltűntek.

A Magyar Írónők Köre 1 946-50-ig vette bérbe a kastély épületét, 1964-től szakközépiskola és kollégium működött az épületben.

A 1970-80-as évek bányaművelése komoly károkat okozott az épületeken.

Majk az 1980-as évektől turisztikai látványosság. 1993-ban állították helyre a templomtorony alsó részét, benne jegyárusítóhely létesült. A modem toronyóra 1992-ben került ide. A 14-es cellaházban üzemelő kávézó és jegyárusítás 1999-ben megszűnt. 2000-ben az egykori jégverem átalakításával hozták létre a kisebb megszakításokkal napjainkban is működő büfét. 2004 júliusától a jegyárusítás is itt történik.

Az egykori berendezésből a helyszínen ma csak nagyon kevés tárgy emlékeztet a régi időkre, a refektórium és a vadászterem kályháin kívül, az emeleti kandalló és két csillár. A Vadászterem öt vadászjelenetet ábrázoló pannóját néhány éve ellopták, de szerencsésen előkerültek, és ma a tatai Kuny Domokos Múzeumban találhatóak. (Kivéve az egyik kép felső ívrészét.)

A majki kamalduli remeteség 200 l-től a MÁG kezelésében áll.

A pusztítások és átalakítások ellenére Közép-Európában a majki épületegyüttes azon kevés kamalduli remeteségek egyike, amelynek épületei és környezete ennyire egységben, jelentős átépítések, átalakítások nélkül maradt fenn.

A díszes belső terekkel rendelkező konventépület, csakúgy, mint a változatos kápolnákkal bíró remeteházak és a díszesen faragott kapuk és szobrok, valamint a remeteségen kívül található kápolna még ma is a barokk változatosságát hirdetik.

A megmaradt templomtorony magányában is lenyűgöző látvány. Az együttes értékét növeli a közeli tó és a malom, és az a tény, hogy máig megőrizte a szomszédos várostól és a közúttól való elzártságát. A 30 hektáros kolostorerdő ma természetvédelmi terület, része a Vértesi Tájvédelmi Körzetnek.