Az alapítólevél latin szövegében találhatóak az első, írott formában megmaradt magyar szavak. A leghosszabb mondattöredék így hangzik: Feheruuaru Rea Meneh Hodu Utu Rea (Fehérvár felé vezető hadi út).

1060-ban ide temették az alapító András királyt. Az Árpád-házi királyok közül az ő nyughelye maradt meg egyedül épségben az altemplomban, melynek egyszerű román szerkezete máig eredeti formájában tekinthető meg. A török időben a szerzetesek elhagyták a monostort és az végvárként működött.

A tihanyi vár soha nem került török kézre. A XVIII. század derekán épült az altemplom fölé a lenyűgöző szépségű, messziről is jól látható barokk templom. A templombelső a magyarországi barokk építészet kiemelkedő emléke: berendezésének munkálatait Stulhoff Sebestyén bútorasztalos irányította.

Kiemelkedő szépségű a főoltár, a máriacelli oltár másolata, a Jézus szíve oltár, illetve az orgonaszekrény és a karzatrács. Boldog IV. Károly magyar király Tihanyban töltötte száműzetése előtti utolsó napjait, ennek állít emléket a IV. Károly emlékszoba.

A múzeumban tovább haladva megtekinthetjük a "Tihanyi Bencés Apátság és népei" című kiállítást, amely töredékekben mutatja be a szerzetesi és népi életet 1055-től napjainkig. A látogatás végén képzőművészeti galéria éppen aktuális kiállítását tekinthetik meg a vendégek.