Útvonal:

1 nap:
Tiszaújváros – Debrecen – Berettyóújfalu – Biharkeresztes – Ártánd – Nagyvárad – E60 Bánffyhunyad – Kolozsvár – E60 E81 Torda – Maros ludas – Marosvásárhely – E60 Balavásár- 13A Erdőszentgyörgy - Szováta

2 nap:
Szováta – Parajd – Korond – Farkaslaka – Szejke és vissza ( vagy +kívánságra Székelyudvarhely – Fenyéd – Hargitafürdő „mofetták”)

3 nap:
Szováta – Parajd – Bucsin tető 1287m –Borzont – Gyergyószentmiklós – Pongrác tető 1256m – Gyilkos tó – Békás szoros és vissza (+ Gyergyószentmiklós – Szárhegy /Lázár kastély/)

4 nap:
Szováta – Szászrégen – Kolozsvár  - - Tiszaújváros  - A: E81 Zilah – Nagykároly – Nyíregyháza  , B: E60 Nagyvárad – Debrecen

+1 nap ha a résztvevők kérik!
Pótnap: Szováta – Balavásár – Segesvár – E60 Brassó – E574 Barcarozsnyó – Törcsvár /Dracula vára/ - Barcarozsnyó – 73A Predeal – Sinaja – E60 Brassó és vissza Szovátáig

A programban az alábbi helyeket keressük fel:

 Torda - Turda - Thorenburg 
 
 A tordai sóbánya

Tordán a só kitermelése felszíni kamrák formájában már a rómaiak idején megkezdődött, a bányászatot igazoló dokumentumok 1271-re vezethetők vissza, amikor hivatalosan is létrehozták a sókamarát.

A ma is létező sóbányát 1690-ben nyitották meg. A XVII. század vége és a következő század eleje fellendülést hozott az erdélyi bányászatban a Bécsi Udvar által hozott rendelkezéseknek köszönhetően, melyeknek célja a régió gazdasági megerősítése volt.

A sót legelőször -statikai okok miatt- a harang formájú nagytermekben termelték ki (József, Mária Terézia és Antal termek), majd 1850 után a trapéz alakú aknákban folytatták. Ezzel az ásási móddal nagyobb mennyiség kitermelése vált lehetővé ugyanabban a mélységben. 1853-ban elkezdték a Ferenc József galéria ásását, melynek teljes hossza 917 méter. Ezzel egy időben felújították a Mária Terézia aknát, és mellette megnyitották a Gizella és Rudolf aknákat is. Egy-egy ilyen akna méreteire jellemző, hogy több százezer tonna sót biztosított, több évtizeden keresztül.

A sót mindvégig szakképzett bányászok termelték ki, a függőleges kiemelés pedig lovak által húzott csigaszerekezettel történt. Az aknákban faggyúviaszos gyertyákkal, gyertyákkal és fáklyákkal világítottak. A só kitermeléséhez soha nem használtak robbanóanyagot, csak kizárólag emberi erőt.

A bánya 1840-ben kritikus gazdasági helyzetbe került, mivel a marosújvári sóbánya egyre nagyobbá vált, de az 1850-es években a trapéz alakú tárnák megnyitásával a kitermelés újabb lendületet kapott.

A sóbányában 1932-ben állt le a munka, ma már csak turisztikai látnivaló és gyógyhely.

A bánya összes termének kivételes akkusztikája van, a harang formájú aknákba (a Mária Terézia látogatható) érdemes lekiabálni. :)
A benti hőmérséklet állandóan 10-12 fok között van, ezért tanácsos meleg ruhát vinni magunkkal!
A látogatás gyalogosan történik, így a termeket légszennyezés nem éri, gyógyulásra kiváló hely. Teljes bejárása egy jó óra alatt lehetséges.

Nyitvatartás (helyi idő szerint):
9-17 óráig, de 15.30 után már nem engednek be látogatót. Télen 13.30 az utolsó indulási időpont.

Belépő:
Felnőtteknek: 8 RON
Gyerekeknek, diákoknak: 4 RON

Tordai-hasadék
 
 Leírása
 A tordai hasadék a vulkáni alkotás egyik legbámulatosabb remeke; itt egy hegylánc tetejétől a talapjáig kettérepedve. A két átelleni meredek fal kiálló sziklái és mélyedései még most is egymásba illenek, a háromezer lépésnyi sziklafolyosó hajlásai, megtörései mindenütt egyenközűek maradnak, csak imitt-amott mutat tágabb öblöket, hol a sziklaőrlő idő görgeteg kőzuhanyokká porlasztotta a bércfalat; míg egyes sziklatornyok, mint a gót építészet pillérei állnak el a falaktól, amiknek ormozata ma is a münsterek cifra, fantasztikus párkányzatát mímeli. 
– Jókai Mór: Egy az Isten

A kb. 2 km hosszú szakadékon az Aranyosba ömlő Hesdát-patak folyik át. A hasadék két oldalán Peterdi-gerinc és a Kövesbérc-Szindi mészkőgerinc húzódik, ezen sziklafalak 250-300 méter magasak. A falakban 32 feltárt barlang van, ezek közöl a legnagyobb a Porlik-barlang (75 méter hosszú, 19 méter széles és 11 méter magas. Az országban élő 3500 növényfajból 997 féle megtalálható a hasadékban. Védett növény a turkesztáni hagyma, amely ezen kívül csak Ázsiában lelhető fel, illetve a magyarföldi husáng, mely ezen kívül csak 5 termőhelyről ismert a Kárpát-medencében. Itt lakozó védett madárfajok a kövirigó, hantmadár, hajnalmadár. 2005-ben a német Geo szaklap által szervezett biodiverzitás napján 320 lepkefajt azonosítottak.

 Története 
    
A hasadék a Torockói-takaró a mezozoikumban keletkezett vulkáni és üledékes eredetű kőzetein keletkezett. A mélyben levő ofiolit kőzetekre egy tengerelöntés során mészkő rakódott. Ebben a mészkőben a karsztosodás hatására előbb kisebb barlangok fejlődtek, majd ezek kiterjedésével, összekapcsolódásával kiterjedt anyaghiány jött létre. A megnövekedett terhelés miatt a felszín beszakadt, létrejött a ma ismert hasadék őse. Ezután főleg a Hesdát-patak eróziós munkája alakította, mélyítette.

 Legendák
Szent László Torda mellett harcolt a kunokkal. A túlerővel szemben azonban vissza kellett vonulnia a hegy irányába, de a kunok üldözőbe vették a magyar sereget. Szent László feltekintett az égre, és Istenhez fohászkodott; ebben a pillanatban a hegy kettéhasadt. (Szent László lovának patkónyomai a hasadék felett állítólag ma is látszanak.)
A Tündérvár nevű barlangban tündérek laknak. Szent György-nap éjjelén megnyílik a barlang, akkor hordják ki a tündérek a kincseket.
Balika (vagy Balyka) román betyár, aki II. Rákóczi Ferenc híve volt, az itteni barlangokban bújt el a szabadságharc alatt a labancok elől.

 Turizmus
A patak völgyében járható ösvény vezet, helyenként függőhidakkal. A falak csak alpinisták számára hozzáférhetőek. A barlangok megközelítése nehéz és veszélyes.

Medve-tó, Szováta

A Medve-tó keletkezéstörténetéről számos feljegyzés áll rendelkezésünkre. Szőcs Antal leírása szerint a XIX. század "hetvenes éveinek végén a Pálné-gödrének feneke, mely kaszáló volt, teljesen eltűnt, s helyében sötét szakadék keletkezett, amelyben a víz tóvá gyűlt össze". Kis Sándor imigyen ír ugyanerről: "1875 nyarán égi háború következtében a Cseresznyés hegy felől jövő két patak, a Köröstoplica- és az Aranybánya-patak felduzzadt, s a víz a Zoltán hegy alatt meggyűlt, és ott egy tó alakult ki". László János pediglen: "1879-ben egy nyár végi napon hatalmas dörgés kíséretében a föld megrázkódott, s a Pálné-gödre mellett emelkedő sószikla alázuhant, utána hatalmas porfelhő szállt fel, majd a két patak elgátolódott, s tóvá duzzadt".

Bárhogyan is esett, a helyrajzi okiratok szerint az 1870-es esztendők elején a mai Medve-tó helyén bizonyos Fórika Sándor tulajdonában lévő kaszáló volt, rajta a Köröstoplica- és az Aranybánya-patak haladt át, melyek közül az előbbi a Zoltán-fennsík alatt búvópatakként folyt, s a fennsík déli felén bukkant csupán a felszínre. A hirtelen keletkezett tavat kezdetben Ilyés-féle tónak, majd 1910-től – kiterített medvebőrre emlékeztető formája okán – Medve-tónak nevezik. Különleges természeti értéke, hogy meleg vize heliotermikus tulajdonságú, s csodaszép, festői környezetben, erdőkkel övezett dolinában fekszik, ötszáz méterrel a tengerszínt felett. Hossza 300, szélessége közel 200 méter, vízfelülete bő 40 000 m2, legnagyobb mélysége 18 méter, sókoncentrációja 250 g‰.

A tó heliotermikus tulajdonságát 1901-ben Kalecsinszky Sándor kolozsvári fővegyész állapította meg, aki az előzetes feltételezésekkel szemben arra a következtetésre jutott, hogy a vizet a napsugarak melegítik fel. Mégpedig úgy, hogy a beömlő patakok kis fajsúlyú édesvize vékony réteget képez a tófelszínen, mely átengedi a napsugarakat, melyek aztán fölhevítik a mélyebb, sóban dús vízrétegeket.

A XIX. század utolsó harmadában Szovátafürdő egyre ismertebbé válik, s hamarosan a tehetősebb marosszéki polgárok kedvenc nyaralóhelye lesz. Akkoriban persze a testesebb bukszájúak is még csupán a közeli faluban kaphattak szálláshelyet, míg a szegényebb vendégek a tóparti lombsátrakban éjszakáztak. A fürdőélet leglelkesebb szervezője a makfalvi Dósa Dániel regényíró, később a Kúria büntetőtanácsának tagja volt, s az ő kezdeményezésére épültek a későbbi fürdőváros első magánvillái. Egy korabeli leírás szerint "Szovátának hasonlóan több tava vagyon, de egyet használnak különösen, minek melegsége igen érezhető, s az az előnye, hogy bogarak benne nincsenek, mint a tordaiba, s főfájást soha nem okoz… Első fürdő lakóépületét Simén György báró és Tolnai János úr építették".

Az Erdély szívében fekvő Szovátára tehát csupán bő másfél évszázada járnak a fürdővendégek, miután a Görgényi-havasok alatti völgyet egy heves földmozgás következtében elöntötte a közeli sósforrások vize, és létrejött a nevezetes Medve-tó. Hajdanán neves tudósok siettek e vidékre, és kísérletekkel bizonyították, hogy a különleges összetételű víz számos betegség, főként a női meddőség leküzdésére kiválóan alkalmas. Magas sótartalma okozza, hogy a fürdőzők valósággal lebegnek a tó felszínén. A tóparton messze földről érkező betegek kenegetik magukat a gyógyítónak tartott vöröses-fekete iszappal. Akik légúti betegségekben szenvednek, a közeli Parajd sóbányáját látogatják kristálytiszta levegőjéért, ugyanis a bánya tágas csarnokait a gyógyítás és az idegenforgalom szolgálatába állította.

A Medve-tó vízhőmérséklete az elmúlt évtizedek során fokozatosan csökkent. A legmelegebb rétegekben a - heliotermia kialakulása után - 80 fokos hőmérsékletet is mértek, majd a víz hőmérséklete 1902-ben 61, 1910-ben 51, 1965-ben pedig 33 Celsius fokra csökkent. A hőmérséklet csillapodása a beömlő édesvízzel, valamint a fürdőzők számának növekedésével hozható összefüggésbe. A tó sótartalma a mélységgel fokozatosan emelkedik, míg el nem éri a 220-300 g/l koncentrációt. (Összehasonlításként: a tengervizek sókoncentrációja 34 g/l körül mozog.)

A Medve-tó hasznosítására annak kialakulása után hamarosan sor került. 1894-ben Sófalvi Illyés Lajos földbirtokos szerezte meg a tó használati jogát, fürdőengedélyt kért és kapott, 1900-ban pedig megalapította a mai Szovátafürdőt. A fürdőélet a vasút kiépítése után lendült fel igazán, a tó mellé meleg fürdőt, sétányokat építettek, a községet közművesítették, és egyre szaporodott a vendégfogadók száma. Kisebb-nagyobb megtorpanásokkal a fürdőtevékenység innentől kezdve folyamatosan bővült: 1932-ben már 110 villában 1600 szoba várta a gyógyulni vágyó vendégeket.

Napjainkban Szováta újabb felvirágzás előtt áll, hiszen a közelmúltban a magyarországi Danubius Hotels Rt. a fürdőtelepen több szállodát is megvásárolt, valamint hosszú távra bérbe vette a Medve- és a Mogyorósi-tavakat. A szállodákat felújították, a tavak környezetét rendbe tették, megteremtve ezáltal a minőségi gyógyturizmus lehetőségét. Az igénybe vehető gyógykezelések krónikus reumás betegségek (arthrozis, spondilozis), posttraumás állapotok rehabilitációja (ortopédiai műtétek utáni állapotok kezelése), idegrendszeri betegségek, perifériás idegbénulás, krónikus női betegségek, krónikus saplingitis és metritis, szekunder sterilitás, krónikus tüdő és légúti megbetegedések, krónikus bőrbetegségek (például psoriazis) esetén nyújthatnak hatásos segítséget a gyógyulásban. A Medve-tó strandját 2006-ban felújították, s naponta 9–18 óráig várja vendégeit. (13 és 15 óra között a tó védelme miatt nem lehet fürödni.) Tavalyi jegyárak: felnőtteknek 8 lej/nap, gyerekeknek 5 lej/nap.

Erdély - Székelyföld - Parajd

 Parajd (Praid, Salzberg) Szovátától 9 kilométerre, délkeletre található, 500-525 m tengerszint feletti magasságban.
A település sóbányájáról és sósfürdőiről nevezetes.
A parajdi sóbánya és a sósfürdo méltán tett szert országos hírre.
Évente betegek ezrei keresik fel, mivel sós, fertotleníto hatású levegője alkalmas az asztma és más légúti betegségek gyógyítására és enyhítésére.
A sóréteg a földfelszín alatt helyezkedik el, de a felszínen is látható egy sószikla, valamint egy régi bánya üregei.
A sóhegy "gyomrában" mintegy 3 milliárd tonna kősó rejtőzik.
A községközpontból alagút vezet a bányába, amely több teremből áll, ezeket sósziklába vájt járatok kötik össze.
A bányalátogatók és az asztmás betegek a bejárattól autóbusszal jutnak a sóbányába (80 méternyi mélyre).
A kitermelés mélyebb szinteken történik (1500 méterig).

Bucsin-tető - Bucin 
 
 
Parajdról Gergyószentmiklós felé gyönyörű fenyvesek között kapaszkodik az út a Bucsin-tetőn keresztül. A hágó legmagassabb pontja 1287 méter tengerszint feletti magasságban található.

A Bucsinra vezető "aszfaltút" évtizedekig nagyon megböjtöltette az autósokat és autóikat. 2005 nyaráig az útvonal olyan régen szinte járhatatlan volt, hogy az aszfaltozó munkagépek megjelenése felért egy parajelenséggel. Ma már sima úton lehet itt is autózni
Gyilkos-tó [szerkesztés]Legutóbbi változat (ellenőrizetlen)A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Ugrás: navigáció, keresés
Az üdülőtelepülésról szóló cikket lásd itt: Gyilkostó

Gyilkos-tó 

Felszíni terület 126 340 m2 (1986) km2
Legnagyobb mélység 9,7 m (1986) m
Víztérfogat 587 503 m3 (1986) km3
Part hossza 2,8 km (1986) km
Tengerszint feletti magasság 980 m

A Gyilkos-tó (románul Lacul Roşu, régi nevén: Veres-tó) egy természetes torlasztó a Hagymás-hegységben, Hargita megye észak-keleti részén. 1837-ben keletkezett egy közeli hegyről lecsúszó törmelék következtében. A tó visszahúzódóban van, a visszamaradó kisebb tavak elláposodnak. A Gyilkos-tó fölé emelkedik északon a Kis-Cohárd (1344 m) sziklája. A környék és a Gyilkostó üdülőtelep közigazgatásilag Gyergyószentmiklóshoz tartozik.

 Leírás
 
A Gyilkos-tó vízéből fenyőcsonkok állnak ki, amelyek az egykori fenyőerdő maradványai1837 nyarán a keletre fekvő Gyilkos-kő (1378 m) oldalán felhalmozódott agyagos lejtőtörmelék nagy esőzések hatására lezúdult a völgybe, nekicsúszott a Cohárd dél-keleti lábának és elzárta több patak folyását, Cohárd-patak, Likas-patak, Vereskő-patak, Lóhavas-patak, Juh-patak. Vannak akik a tó keletkezését az 1838. január 11-i földrengéssel hozzák kapcsolatba.

A tavat először 1859-ben mérte fel Herbrich Ferenc, számításai szerint területe 56 katasztrális hold (32 hektár). Az 1955-ös mérések szerint kerülete 3090 m, felülete 126 340 m, víztömege 680 084 m3, legnagyobb mélysége 10.5 m, a tóba ömlő patakok vízhozama 1 – 1.5 m/perc, a felszín tengerszint feletti magassága 983 m. 1986-os mérések szerint kerülete már csak 2800 m, felülete 114 676 m2, víztömege 587 503 m3, legnagyobb mélysége 9,7 m.

1968-as adatok szerint évente 4,88 cm hordalékkal töltődik fel, emberi beavatkozás nélkül 2080-ra a Gyilkos-tó teljesen eltűnik. A közelben két mesterséges tónál hordalékfogó gáttal próbálják megakadályozni a feltöltődést. Az egyik tó a Vereskő-patak völgyében található, a másik a Juh-patak torkolatának közelében.

 Legendája
Élt valamikor Gyergyó környékén egy csodaszép lány, Fazekas Eszter. Haja kökényfekete volt, szeme szürkészöld, alakja, mint a szélben hajladozó büszke jegenye. Egy napsütéses júliusi délelőtt Eszter elment a szentmiklósi vásárba. Ott találkozott egy olyan daliás legénnyel, aki két karjának szorításával kipréselte a medvéből a szuszt, és aki a legszívhezszólóbban furulyázott az egész környéken, de tudott házat ezermesterkedni és szekeret faragni is. Ahogy a szemük összevillant - és mert a szerelem hirtelen jön, és szíven üt, mint a villám - megszerették egymást. A fiú égszínkék selyemkendőt vásárolt Eszternek a tükrös pogácsa mellé és megkérte, hogy legyen a mátkája. Az esküvőre nem kerülhetett sor, mert a legényt elvitték katonának. A lány hűségesen várta kedvesét. Esténként, amikor a nap a hegyek mögé ereszkedett, agyagkorsójával kiment a fenyvesek alá a csobogóhoz és ott sóvárgott órákon át szíve választottja után. Még a közeli hegyeknek is meglágyult a szíve a sóhajtozásaitól, fájdalmas szép énekétől. Történt azonban egyik vasárnap délután, hogy meglátta Esztert arra jártában egy zsiványvezér. Nyergébe kapta a gyönyörű lányt és elvágtatott vele, mint a szélvész a Kis-Cohárdhoz, az ezerarcú sziklák közé, ahol tanyája volt. Aranyát, ezüstjét ígérte Eszternek, gyémántos palotát akart építeni, csakhogy megszeresse. A fiatal lány nem viszonozta a zsivány szerelmét. Régi mátkáját várta vissza, amikor felkelt a nap, és akkor is, amikor lehunyta szemét a világ. Ennek láttán feldühödött a zsivány és kényszeríteni akarta Esztert, hogy legyen a felesége. Eszter a néma szemtanúkhoz, a hegyekhez kiáltott segítségért. Sikolyát megértették a sziklák és ezen a júliusi éjszakán eget-földet rázó mennydörgéssel válaszoltak. Zuhogott az eső, a cikázó villámok megvilágították a koromsötét éjszakát. Hajnaltájban hatalmas robajjal óriási szikladarabok zuhantak a mélybe, és az iszonyatos földindulás maga alá temetett mindent, a lányt, a zsiványt, sőt meg a pásztort is nyájastól, aki a szembe levő hegyoldalban legeltetett. Július utolsó vasárnapjának hajnalán, a nap első aranyló sugarai bevilágították a sziklákkal borított vidéket. A völgyet, ahol tegnap még kristálytiszta vizével a Vereskő-patak csobogott, teljesen elzárta a leomlott hegyoldal. Amikor a megáradt patakok zavaros vize elérte a sziklagát tetejét, megfojtotta a füveket, bokrokat és megölte a fákat.

Békás-szoros - Cheile Bicazului - Bicaz-Engpass 
 
 
A Gyilkos-tavat elhagyva érünk be a Békás-patak völgyébe, a Békás-szorosba, ami a Keleti-Kárpátok legszebb és leghosszabb szurdokvölgye (5km).
A tényleges szorosnak három fő része van: a Pokol kapuja, a Pokol tornáca és a Pokol torka. A szoros a 200-300 méter magas sziklafalaival Európa egyik természeti ritkasága, és a hegymászók paradicsoma. Csaknem valamennyi szikla függőleges oldalával fordul a Békás-patak medre felé, ezáltal alkotva magas falakat. A környező hegycsúcsok átlag 1300 m magasak: Kis-Cohárd - 1352 m, Csíki bükk - 1267 m.
A szoros legzordabb része a "Pokol tornáca".

Az Oltárkő (1154 m) a Békás-szoros legszembetűnőbb sziklatornya. Jól elkülönül környezetétől és az egész szurdokvölgy fölött uralkodik. Csúcsára a Békás-szoros legszebb sziklamászó útjai vezetnek. Először a brassói alpinisták jutottak fel rá 1934-ben, ma három alpinista-útvonal vezet a csúcsra.

A Békás-patak egyik mellékága a Kis-Békás-patak, melynek szurdokvölgyét Kis-Békás szorosnak nevezik. A patak a Ter-kő nyerge alatt ered, és egy 20 kilométer hosszú völgyben halad. A szoros legvadabb része a Kis-Szurdok-kő és a Csíki-bükk között található.
A XIX. század végén a szoros alsó részét cölöpökön fekvő keresztgerendákkal fedték le, amelyen a kitermelt fa szállítását végezték. Az akkoriban ipari remekműnek számító építmény csupán tizenkét évig üzemelt.

A szoros egyetlen ismert nagyobb barlangja a Hóvirág-barlang, melynek 28 méter hosszú és 26 méter széles termét 1973-ban diákok fedezték fel. Alját cseppkőmedencék borították, és szinte egymást érték a cseppkőoszlopok. Az egyik mellékjáratban barlangi medve csontokat is találtak.  A barlangot a látogatók tönkretették, még mielőtt védetté nyivánítása és lezárása megtörtént volna.

Védett növényei közé tartozik többek között a kisasszonypapucs, a henye boroszlán, a havasi gyopár, a sárga tárnics, a zergeboglár, a bíborka, a kankalin, a nőszirom és a tiszafa.
Védett állatai: holló, hiúz, siketfajd, barnamedve, zerge, mogyorós pele, menyét, farkas, fekete harkály, hajnalmadár, Apolló lepke.

A Gyilkos-tó és a Békás-szoros 1996-ban nemzeti park rangra emelkedett. 
 

A szárhegyi Lázár-kastély

 Szárhegy
A község hírnevét kiemeli a XV. században élő Lázár grófok uradalma, a Lázár kastély. A kései reneszánsz stílusban épült kastélyban nevelkedett Erdély fejedelme Bethlen Gábor, apjának 1590-ben bekövetkezett halála után.
A medencét többször támadták a törökök, tatárok. Ezeket a falu és lakossága is gyakran megsínylette.A gyergyóiak és tatárok közti csatározásokra emlékeztet a település határában található Tatárdomb mely alá a vereséget szenvedett tatárok tetemeit temették....kb. 500 tetemet míg a gyergyóiak közül csupán 15-en estek el....
Napjainkban a kastély felújított termei a képzőművészeti kiállításoknak ad otthont, amelyek az 1974-ben alapított nemzetközi művésztelep gyűjteményét képezik.
A kastély bal hátsó sarokbástyájában a népművészeti tábor is bemutatja alkotásait gazdagítva a falu múzeum népies jellegű tárgyait.

Az említett műemlékek közé tartozik a még a XIV. századi plébánia templom, XVII században épült ferencrendi kolostor és a falu határában levő Tatár domb.

A községben megtalálhatók az előző századok életformájának nyomai: kovácsműhely, vízimalom, cserép- és téglavető műhely, fafaragó műhely (valamennyi ma is működik).

Korond
Korond jeles nagy község Hargita megyében, a hajdani Udvarhelyszéken, a Sóvidék déli részén.
A település a leghiresebb és legismertebb erdélyi helységek egyike. Neve elválaszthatatan a népi kerámiától, a népi fazekasság egyik erdélyi központja.
A fazekasság jelenti a népművészet továbbélését, a hagyományok folytatását, és a helybeliek jólétét is. Korond hagyományait őrizve a korszerűsödő székely falu típuspéldája, a fazekas iparra alapozva kereskedelmi, idegenforgalmi, és művelodési szerepköre egyre számot tevőbb.
Korond hírnevét a hagyományos népi mesterségeknek köszönheti, ugyanis azon ritka települések közé tartozik, ahol még ma is élő mesterség, a fazekasság és a taplófeldolgozás. A hagyományos fazekasság napjainkig való fennmaradása, a településnek kereskedelmi és idegenforgalmi fellendülést hozott.
A községközpont idegen forgalmát elsősorban a néprajzi eredetű turisztikai tényezők határozzák meg. Ezek közé a népi mesterségeken kívűl, a hagyományos temetők, a korondi unitárius temető kopjafái, a népi épitkezések és népszokások tartoznak.
Korond érdeme, hogy a századok viharában is megmaradt annak aminek a levéltári feljegyzések, útleírások számon tartják: az egyik legjelentősebb fazekas központnak.

Kézművesség
Korond hírnevét elsősorban népművészetének, és ezen belül a népi kerámiának köszönheti. Ezért gyakran a népművészet „paradicsomának” is szokták nevezni.
A település arculatát is a népművészeti áruk sokasága, kirakodóvásár – szerű kiállítása határozza meg. Ezek között találunk kerámiatárgyakat, sokszínű választékát (különböző alak, méret, díszítés), szöttes, varrottas, és hímzéses terítoket, faragott tárgyakat, és taplóból készült tárgyakat is. Ezeken a helyi készítésű árukon kívul a korondi standokon találunk még számtalan eladásra felkínált árut, a közhasználati cikkektől a dísztárgyakig.
Korond értékét, azonban mindenekelőtt a népművészeti árúk sokasága, változatossága, és az előállítására törekvő hagyományos népi mesterségek adják. Ezek közül a legjelentősebb a népi fazekasság, mely a falunak hírnevet szerzett, úgy belföldön, mint külföldön.

  FARKASLAKÁRÓL 
     A település legfontosabb látnivalója Tamási Áron síremléke, amely az évtizedek alatt zarándokhellyé változott. A falu híres írójának temetése 1966-ban volt, a mai síremléket Szervátiusz Jenõ és fia készítette el 1972-ben. Szintén a községben található Tamási egykori szülõháza is, ahol berendezett emlékszoba várja a látogatókat.

 Farkaslaka neve Tamási Áron okán ismert a magyar köztudatban. Az Erdélybe látogató anyaországi aligha kerüli el, hogy megálljon legalább egy pillanatra a két hatalmas cserfa között nyugvó Tamási Áron sírjánál, és sokan keresik föl az egykori Tamási házat, ahol az író legfiatalabb húga, Erzsi néni fia fogadja még ma is a látogatókat. Nagy kvarcit tömb, rajta az író mûveinek jellegzetes alakjai. A Fehér-Nyikó völgyében, annak legfelsõ szakasza mentén, a Görgényi-Hargitai-fennsík és az Udvarhelyi-dombság találkozásánál fekszik.
      Farkaslaka Székelyszentlélekkel szinte összenõve, hosszant elnyúlva fekszik a völgyben az országút mentén. Székelyudvarhely felõl a Baknya-hágón át jutunk Farkaslakára, Korond felé pedig a Kalonda-tetõ határolja. Ma Farkaslakán egyre erõteljesebbé kezd válni a faluturizmus, egyre többen keresik fel Farkaslaka mellett a környék csendes, kis falvait.

Szejkefürdő
Története
1766-ban említik ezen a néven. 1850-ben már vesszőfonatos fürdőmedence állt itt, melyet 1871-ben Orbán Balázs vett meg és korszerűsített, melegfürdőket, vendéglőket, szállodát építtetett. Az épületekből mára csak a gondnoki ház maradt a többit 1941-ben az országút építésekor lebontották.

 Híres emberek
Itt, egykori birtokán van Orbán Balázsnak (1829-1890), a Székelyföld leírójának hét székely kapuval díszített síremléke, melyet 1932-ben avattak fel. Ez volt a nagy székely negyedik temetése.

Külön szervezéssel + túra:

Hargita fûrdõ

Hargitafürdõ gyógytelep a Csíki medencében, 34 hektáron terül el, közigazgatásilag Csíkszeredához tartozik, a megye legmagasabban fekvõ helysége (1350 m). Környzete eredeti, a természet által megmunkált vidék arculata egyszerre kies és vad, ezért a hegyi turizmust kedvelõk kedvenc helye.

A település állandó lakosságát néhány ott élõ bányász család alkotja, ezenkivül az idõszakonként ott lakó családok, akik hétvégi házakat építettek (a házak száma kb. 100 -ra tehetõ, különbözõ elszállásolási és kényelmi lehetõségekkel).

Az 50-es években kaolin bányát tártak itt fel és a bányatevékenyrség azóta is folyik, jelenleg azonban gazdaságossági meggondolásokból a bánya további mûködtetése szûnõfélben van.

Hargitafürdõ mint helyi érdekeltségû balneoklimaterikus település a múlt században alapult. Egyrészt a környezõ táj szépségéért, másrészt az ásványi forrásaiért és a kénes mofettáiért vált hiressé, amelyekkel a szív és reumatikus bántalmakat kezelik.

A legfontosabb funkciója a településnek a turisztika, tekintettel adottságaira: A vidék domborzata rendkivûl alkalmas hegyi túrázásra . KIímája nagyon zord, az évi átlaghõmérséklet az egyik legalacsonyabb az országban, az évi csapadék pedig az országos átlagnak felel meg. A téli idõszakban bõséges hóesés jellemzi, így a síszezon - az idõjárási viszonyoknak is köszönhetõen - az egyik leghosszabb az országban,

Földrajzi elhelyezkedése számos elõnyt jelent a többi hegyi üdülõtelepüléssel szemben: megközelíthetõ a 13A mûúton (Csikszereda - Székelyudvarhely között), 7 km távolságra a fõúttól. A helységbe vezetõ útszakaszt a közelmúltban modernizálták.

A környéken alig létezik hasonlóan megközelíthetõ település, aránylag kis távolságokra van a hagyományos téli sportokat megörzõ és ápoló városoktól (Csikszereda, Gyergyó, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy, Brassó, Marosvásárhely, stb), innen származik a turisták nagy száma is, fõleg a hideg évszakban, amely itt évi 6 hónapot tart.

A helység turisztikai potenciálja a környezõ táj szépségében, az ásványvizek és mofetták vegyi gazdagságában rejlik, és nem utolsó sorban a téli sportok kedvelõinek a paradicsoma (fõleg a sí és a szánkozás kedvelõinek).

A síkedvelõk számára 5 sípályát rendeztek be, amelybõl hármat nem régen, ezek azonban müszaki javításokat igényelnek még, úgy a hosszúságot, szélességet és a lejtõt illetõen, mint a megfelelõ színvonalú, hozzájáruló eszközök biztositását tekintve.

A gyógykezelések lehetõségeit tekintve megemlíthetjuk a mofettákat, amelyek iránt nagy az érdeklõdés, nemcsak hazai de külföldi viszonylatban is.

+1 nap (a résztvevők beleegyezésével!)

Törcsvár - Bran - Törzburg  
 
 Nagy Lajos magyar király 1377-ben néhány barcasági falut rendelt Brassó alá, hogy várat építsenek Törcsváron, mely a következő évben el is készült.
1412-ben Zsigmond király a havaselvi vajdának ajándékozta, azzal a céllal, hogy szükség esetén ide menekülhessen a török elől. Pár évvel később a székely ispánok hatalma alá rendelte a várat, majd a szomszédos Barcarozsnyónak adományozta 3000 forintért.
1916-ban Brassó városa koronázási ajándékként Zita királynőnek, rá két évre pedig Mária román királynőnek ajánlotta fel a kastélyt. Mária restauráltatta, és egyik kedvenc tartózkodási helye lett.

Az épületet "Drakula kastélyként" is emlegetik, annak ellenére, hogy nincs sok köze a Drakulaként elhíresült, kegyetlenkedő Vlad Ţepeş havasalföli vajdához.

A kastély napjainkban múzeumként működik, benne - többek között -gyönyörű bútorokkal berendezett szobákat is láthatunk.

Erdély - Székelyföld - Szinaja

 Fürdőhely az ugyanily nevü 1695. alapított kolostor alatt, Prahova román kerületben, a Kárpátok között, igen szép vidéken, a Prahova és vasút mellett, hidegvizgyógyintézettel, számos elegáns villával és szállókkal (a magyar határtól, Predealtól 1/2 órányira eso vasúti állomás).
Szinaja keletkezésére és föllendülésére alkalmat adott a román királynak a Bucsecs lábánál épített Peles nevü kastélya, illetoleg azon körülmény, hogy a királyi család ezen kastélyban szokta a nyarat tölteni. Királyunk 1896 szept. 29-30. itt látogatta meg Károly román királyt.
Az elopatak-tusnádi fürdovendégek s a Brassóba látogató turisták jobbára Szinaját is fölkeresik, melyet már Oláh-Tusnád-nak is szoktak nevezni, jóllehet annak páratlan kiránduló helyeit nélkülözi.