A 263 görög településről érkező 1850 menekült faluja 1952-től a kivégzett görög kommunista, Nikosz Beloiannisz nevét vette fel, akiről a fővárosban is elneveztek egy utcát. Beloiannisz lett a központja a Mihail Staikos bécsi metropolita által 1994-1996 között újjászervezett, a Konstantinápolyi Patriarchátushoz tartozó Magyarországi Orthodox Exarchátusnak is.

Vlahopulosz Ziszisz, a falu polgármestere úgy emlékszik, valahol az ország északi zugában - talán egy bányászfaluban - még ma is létezik egy Beloiannisz nevét viselő kultúrház. Sok más szempontból unikum a már csak kisebb részben - az ezerkétszáz lakos alig negyedét kitevő - görögök lakta település: a pluralizmustól is érintetlen maradt a mini "városállam". Vlahopulosz polgármester, aki 1985 óta áll a falu élén, kissé röstelkedve vallja be, hogy egyedül a Munkáspártnak sikerült itt gyökeret eresztenie: de többször is hangsúlyozza, hogy a politika nem vert éket az emberek közé. Évről évre augusztus 20-ára a repatriáltak közül is hazatér Görögországból, aki teheti, s a rokonokkal együtt ünnepel a búcsúban. A greco-magyar (így hirdetik magukat) utcán felállított tavernákhoz a souvlaki és a gyros fűszeres illata csábítja a látogatót, no és persze az elmaradhatatlan feta sajt, az olajbogyó meg a görög saláta. Aperitifként (és egyébként is) magától értetődően Ouzót, legfeljebb Metaxát enged az arcába a helyi szokásokhoz alkalmazkodni mindig kész hivatásos betolakodó. Aztán, fokozva a bajt, Kaldera nevű vörösbort küld utána. Miközben a Szarafisz bulváron Beloiannisz legújabb kori nevezetessége, a két éve épült görögkeleti templom felé bandukol, arra gondol, hogy alighanem inkább Retsinát, vagyis gyantás fehérbort kellett volna innia. Ehelyett templomba menet - útba ejtve a presszót - egy újabb Ouzó hozza közelebb Kosztaszt, az aszpravoltai házigazdát meg Thást, a halászt. Tavaly ilyenkor a Khalkidiki-félszigeten állt meg velük némiképpen az idő Kosztasz Ouzónál is erősebb szőlőpárlatától.

A beloianniszi temetőben legalább hétszáz görög pihen. Az innen elszármazó magyar görögök beilleszkedése a szülőhazában nem volt problémamentes. Ha valamit kritizálni mert odakint, nyomban a fejéhez vágták az anyaországiak, hogy ha Magyarországon jobb volt, akkor miért jött el onnan.

Kis park közepén áll a templom, hol is máshol, mint a Szarafisz utca (és a falu) végén. A helyi görögök többsége is csak afféle "spagettihívő". Ez nem kitaláció, hanem a gondnok asszony - Kariofiki Hrisztina - állítása. A filigrán asszony, akinek magyar férje és három gyermeke van, két éve, a templom felszentelését követően keresztelkedett meg, azaz görögkeleti szokás szerint háromszor merült alá a keresztelőmedencében. Ahogyan a vallásos beloianniszi görögök többsége. A templom, amelyet egy osztrák üzletember épített, egyébként gyönyörű. Az oltárt, a padokat Athénból szállították ide, a csillár egy neves görög ötvös műhelyében készült. Anyaországi festő keze munkáját dicsérik a freskók és az ikonok is. Az egykori pártház előtti téren, Beloiannisz domborművének szomszédságában szokott lenni a nyári hosszú zenés éjszaka.

Adatok:

A község területe: 454 hektár
Lakossága: 1202 fő
Lakások száma: 429 db
Telefonkörzet: 25
Irányítószám: 2455
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.